Szövegek

Minyó: A fénykerékpározásról, 2007

A Fénykerékpározásról

Idén 70 éves, Victoria tipusu,  fekete színű, és dinamóval is rendelkező, biciklimet (családi darab) állványra szerelem, valami olyasmire, mint amivel régen a vándorköszörűsök megemelték a hátsó kereket, hogy szabadon foroghasson, álló helyzetben és lehessen tekerni, azaz, a dinamó segítségével létrehozott áram által a bicikli lámpája képes legyen világítani, míg maga a bringa el sem mozdul helyéről!


A kiállító teret, ahol az akció meg fog történni, sötétkamrává átlényegítem, vállalva a kockázatot az öntörvényű anyaggal való munka során.  Elzárom a kósza fények útját, vörös szinű “laborlámpákat” helyezek ki, Ellenőrzöm a bringa fényét is és az egész mechanikát.


Festőállványt helyezek a keletkezendő fény útjába, optimális távolságra a preparált bringától, Kicsomagolom a már előzetesen fényérzékenyített  falemezt és eléhelyezem


a kontaktnegatívot, melyen keresztul a fény megérkezik.  Mindezeket az állványra helyezem.


Józanságom birtokában...ügyelve arra, hogy a teremtő gesztus mámora ne ragadjon magával, szép és nyugodt, ám határozott tempóban folytatom le az előkészületeket.


A sötét térben csupán a vörös fény világlik. Az időközben összegyült közönség lélekzet visszafojtva, mozdulatlanul figyel...


A várakozás feszültségének csúcspontján felülök a biciklire, és eleinte lassan, majd egyre tempósabban tekerek, amíg csak az előzetes méréseimnek megfelelő fénymennyiség ki nem ömlik a bicikli lámpájából és az előre odahelyezett, érzékennyé tett képfelületre be nem csapódik!


Tekerés közben fényéveket teszek meg, kozmikus távolságot hidalok át, egy másik dimenzióba jutok  a sötétkamrává átlényegített  falak között. A biciklikerék külsője és a dinamó súrlódása, egymáshoz dörzsölődése keltette földöntúli hangok kiséretében.


Megérkezem, lekászálódok a nyeregből, a teremtés csendjében, a képhez lépve előidézem a látens képet, és rögzítem a látványt az örökkévalóságnak. Fény gyúl! A mű létrejött, megtekinthető!  

 

Ma este Én vagyok a természet irónja, több nem is lehetnék!  

 

Minyó Szert


(Megjelent a győri Műhely c. folyóirat Biciklis különszámában 2007 október.)
(köszönet Jász Attilának a szöveg szerkesztésében nyújtott segítségéért)