Rózsa T Endre: Fénykerékpár, jubileumi tekerés
A decemberi Hanuka-fesztivál minden korábbinál nagyobb rendezvénysorozata Minyó Szert fénybiciklis performanszával vette kezdetét, sőt még a Makabeusok ünnepének szimbólumát, a hanukiát is kilenc biciklilámpa felizzított fénye jelenítette meg. Tanúsítva, hogy Minyó Szert fényhasználata akár egy kétezer éves, kötött eszmekör transzcendálását is hitelesen, könnyed természetességgel képes megvalósítani. Két évtizeddel ezelőtt vette kezdetét Minyó Szert fényművészeti pályafutása és útjának jelenlegi állását a K.Petrys Galéria kiállítása összegzi. Ami alkalmat nyit a visszatekintésre és a kortársi kapcsolódások felvázolására.
Lefegyverzően kiérlelt alkotásokkal mutatkozott be a Liget Galériában rendezett első kiállításán Minyó Szert, pontosan húsz évvel ezelőtt. A maga készítette fotóemulzióval festette be a képhordó felületeket és ezekre nagyította rá különös fotóit. Óvakodás és tétovázás nélkül hatolt át a fotó határmezsgyéjén és fél lábbal bejutott a képzőművészet hagyományos területére. Szemző Tibor zeneszerző így kommentálta akkor az eseményt: Szert tettünk egy Minyóra. Tíz évvel ezelőtt Minyó Szert újra visszatért a Liget Galériába és bemutatta legújabb találmányát, a fénykerékpárt. Jó helyre tért vissza és a kellő időben. Az első fénykerékpározással megnyitott tárlata A ház és a kert címet viselte, Minyó Szert kezdettől fogva előszeretettel törekedett a mindennapi tárgyak és az egyszerű szituációk fixálására, a szinte banálisan elementáris dolgok hangulatainak, finom szerkezetének érzékeltetésére. S azóta is ezt az utat járja, nagyon konzekvens, visszafogottan meditatív szemlélettel.
A progresszív és innovatív Liget Galéria akkoriban fókuszált a legsikeresebben a közép-európai művészeti mozgások összefüggéseire, kapcsolataira. Egymást követték a performanszok, a beszélgető-estek, vetítések, koncertek. Hermann Nitsch Orgia Misztérium Színháza, Ausztriából. Az a Nitzsch, aki Budapesten irdatlan botrányt aratott. Ennek örömére a Balkon nagy interjút közölt Nitzsch-csel. Csehországból Milan Knizak, a Fluxus-igazgató, Kirsten Delholm performer Dániából és Vető János, aki akkor még nem költözött el Magyarországról. Hajas Tibor 1980-ban halt meg, Erdély Miklós 1986-ban. A Liget Galéria közegében azonban munkásságuk tovább élt és hatott. Hajas/Vető kiállítást közvetített a Liget Galéria Bécsbe (Fotogalerie Wien, 1988), sőt az első amerikai Hajas-retrospektív bemutatás is a Liget kapcsolatrendszerén keresztül valósult meg. A magyarországi progresszív művészet e rendkívül fontos ágának jelenlévővé tételére léteznek más igényes törekvések is és ebből a Balkon szintén kivette a maga részét. Erdély tanítványai, Böröcz, Sugár, Szirtes és mások, sőt ma már az ő tanítványaik is őrzik tovább a lángot. Nem ők tehetnek arról, hogy a mai celeb-Magyarországon mégis egyre talmibb a csillogás és egyre süketebb a csend.
Mivel sajnos ez napjainkra így lett, eggyel több az indok, hogy miért kell méltányolnunk Minyó Szert különös művészetét. Romló viszonyok közt állja a sarat. Ami önmagában is haditett. Legújabb fénymunkáit a K. Petrys Ház remek tereket nyújtó lakásgalériájában mutatja be. Módszerének alapelvei a kezdet kezdetétől fogva alig változtak. A kiválasztott felületeket fényérzékeny ezüstbromiddal vonja be, egy fotónegatívon keresztül sötétkamra-technikával megvilágítja, majd a vetített pozitív képet rögzíti. Kezdettől fogva igen lényeges, hogy ecsettel viszi fel a megválasztott felületre a fényérzékeny anyagot és a manuális technika következtében az anyag önálló textúrával rendelkezik. Hol vékonyabb, hol vastagabb a fényérzékeny réteg, sőt véletlenszerű eloszlás szerint, sztochasztikus foltokban meg-megszakad. A fénykerékpározási performanszokon Minyó Szert egy állványra emelt biciklin tekerve hajtja meg a kerékpár-dinamót. Biciklilámpájának fényével világítja át a negatívot és a megjelenő képet azonnal fixálja.
Többszörösen határeset Minyó Szert művészete. A vakkeretre feszített lealapozott vászon, az ecsethasználat, a merített papír a képzőművészethez közelíti, a filmnegatívot használó képalkotás, a fényérzékeny ezüstbromid és a képrögzítés módszere a fényképészetre utal, a fénykerékpározás rítusa a mozgásszínházat idézi. A műfaji besorolás kérdése azonban érdektelen, mert Minyó Szert több technika fúziója révén sajátosan új eljárást alkotott. Mondanivalójának hitelessége érdekében több műfajból válogatta össze és egészséges gátlástalansággal egybeillesztette az eszközeit. Ennek a fúziós technikának a szellemi hátterében felsejlik, hogy Minyó Szert Indiában, New Delhiben született és évekig ott is élt. Különféle helyi élmények, történések, hatások óhatatlanul beszivárogtak és maradandóan rögzültek az emlékezet mélyében. Máig pontosan emlékszik Minyó Szert például arra, hogy megbűvölten figyelte New Delhiben, amint egy szikh férfi vidáman és gondos alapossággal mossa a nagyon hosszú, talán két méteres haját, aztán aprólékos gonddal összetekeri, majd rögzíti a fején és arra csavarja rá a turbánját.
Ez az emlékkép akkor nyeri el valódi súlyát, ha tudjuk, hogy a szikh hittételek egyik lényeges részét az „Öt K” alkotja, ami a követendő magatartás és viselet felől rendelkezik. Minyó Szert megidézett emlékképében két K is szerepel az ötből: a Kesh, a haj levágásának tilalma, és a Kanga, a rögzítő fafésű. Mellesleg az Indiával szoros kapcsolatot tartó Swierkiewicz Róbert számára is a szikh szellemiség adta a leginkább termékeny inspirációt. A tülekedő és felületes orientalizmus spirituális hangzavarában azonban nem könnyű észlelni a szikhek kis csoportjának visszafogottan nemes veretű, a természetet mélyen tisztelő világképét. A tudat mélyrétegeiből feljövő ősképek, emlékmotívumok, Minyó Szert archaikus fény-leletein, látvány-szegmensein az ébrenlétet éppen elhagyó félálom szelíd hangulatát sugallják és a képfelületek emulziójának apró hiányai megidézik az ősfotográfia manuális otthonosságát.
2009
Megjelent a Balkon Kortárs Művészeti Folyóirat 2010 / 1 számában
(nyomtatott 33. oldal, illetve pdf keresés 35. oldal)