Budapest 2005.04. N&n Galéria
TALÁLT TENGER
Kurátor: Tillmann J. A. filozófus
Megnyitó: 2005. április 13. 18:00
Megnyitotta: Janáky István építész
Kiállitók: Bakos Ildikó, Balogh B. Márton /Tokió/, Eva-Maria Schön /Berlin/, Minyo Szert,
Gyenis Tibor, Koronczi Endre, Vollmut Krisztián
---------------------------------------------------------------------------------------------------
A tenger tekintetbe vétele során a tér és a lét alapveto arányai, természetes és mesterséges tárgyai, fizikai és metafizikai vetületei egyedülálló módon mutatkoznak meg: "A tenger töretlen felszíne a legkiterjedtebb sík a természetben - írja Friedrich Ratzel, a földrajztudomány egyik alapítója a 20. század elején. Az egyhangú sztyeppéken és sivatagokban ritkán támad az embernek olyan benyomása, mint Darwinnak - aki a Föld körülhajózása során - a Magellán-szoros vég nélküli öblei láttán úgy fogalmazott: "mintha e világ határain túlra vezetnének". A múlt század harmincas éveiben A föld és a tenger címu földrajztudományi munkában Dr. Kéz Andor még arról írt, hogy "bennünket, magyarokat, a sors mindig távolra sodort a tengertol, igazi szárazföldi embereknek teremtett. A tengerrel nem köthettünk barátságot." / A tenger, in Dr.Mauritz Béla: A föld és a tenger. Bp.,1939./ Az idoközben végbement változások alapjaiban alakították át a térrel és a tengerrel kapcsolatos tapasztalatokat. Ez a változás olyannyira mélyreható, hogy méltán lehet térforradalomról beszélni - a szónak abban az értelmében, ahogy Carl Schmitt ír róla a Föld és tenger. Világtörténelmi szemlélodés címu esszéjében: "Valahányszor, amikor történelmi erok törnek elo, új energiák szabadulnak fel, új országok és tengerek kerülnek az emberi össz-tudat látómezejébe, a történelmi egzisztencia terei is megváltoznak. A bovülés olyannyira mély és meglepo lehet, hogy nem csak mértékek és léptékek, nem csak az ember külso horizontjai, hanem magának a térfogalomnak a struktúrája is megváltozik. Ekkor lehet térforradalomról beszélni." /Land und Meer. Eine weltgeschichtliche Betrachtung. Stuttgart, 1954./ Ezzel a kiállítással nem a tenger témáját kívántuk középpontba állítani, hanem olyan muveket, amelyek a tenger tekintetbe vételével az új típusú tértapasztalat reflexiójára, a térrol való gondolkodás tágítására indítanak. Tillmann J.A. A tenger töretlen felszíne a legkiterjedtebb sík a természetben. Ugyan egy nagy síkföld is ugyanolyan tágas körkörös kilátást nyújt, mint a tenger, ám sosem jár azzal a mélyreható benyomással, mivel a tájék híján van az anyag és a szín egységének, és a tökéletes sík a szárazföldön különben is ritka. Az egyhangú sztyeppéken és sivatagokban ritkán támad az embernek olyan benyomása, mint darwinnak - aki a Föld körülhajózása során - a Magellán-szoros vég nélküli öblei láttán úgy fogalmazott: mintha e világ határain túlra vezetnének. Friedrich Ratzel: A víz a tájban /1902./ A tenger maga is a zene egy formája. A zene maga is tenger. Mihail Enescu: A szfinx válaszol. Beszélgetések. /Bukarest, 1995./ Valahányszor, amikor történelmi erok törnek elo, új energiák szabadulnak fel, új országok és tengerek kerülnek az emberi össz-tudat látómezejébe, a történelmi egzisztencia terei is megváltoznak. A bovülés olyannyira mély és meglepo lehet, hogy nem csak mértékek és léptékek, nem csak az ember külso horizontjai, hanem magának a térfogalomnak a struktúrája is megváltozik. Ekkor lehet térforradalomról beszélni. Carl Schmitt: Föld és tenger. Világtörténelmi szemlélodés. /1954./ Nem kell tehát visszahúzódnunk a partoktól; bele kell gázolni a tengerbe. Erdély Miklós: Mit keres Einstein a tengerparton? /1978./
Linkek:
