Fürth Eszter a Dobozokról - Revizoronline
NYITHATÓ ÉS CSUKHATÓ
MinyoBestBox / Faur Zsófi - Ráday Galéria
Ha palackot, ládikát vagy hasonló tárgyat nyitunk fel, abból többnyire szellem szökik ki. Nincs ez másként Minyó Szert Károly szabadkézi fotográfus dobozaival sem. Aki felnyitja őket, három kívánsága is teljesül: láthat fotográfiát, festészetet, de főleg a kettő határterületét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Az irás eredetije a Revizoronlineon olvashato
 MinyoBestBox-Minyofoto |
A dobozolás – már ha nem a Tóték-féle értelemben használjuk a szót – rendesen a nagytakarítás, rendrakás és egyéb háztartási, káoszból új világot teremtő genézis része. A folyamathoz először is érdemes oltári nagy kuplerájt csinálni, mintegy fokozva a rendszerezés után kiáltó káoszt, majd komótosan katonás rendbe simogathatjuk életünk egy szeletkéjét. A rendteremtés-történettel szépen bedobozolt emlékeket alkotunk, amelyek a doboz fedelével lezárhatóak lesznek. A korábban kusza tárgyak átesnek a megtisztuláson, és megszelídülve simulnak bele a rendelkezésre álló térbe. Minyó Szert Károlyt elérte az említett rendteremtési vágy, ám fotóit nem albumba, hanem dobozokba sorakoztatta. Az értékes kis szelencék összegzik a fotográfus munkáit, lezárják őket, de egyben az újra felnyitás lehetőségét is kínálják. (A fotográfus honlapja ide kattintva érhető el - a szerk.)
A fotós-doboz hazai berkekben talán különösnek tűnhet, de külföldön kedvelt terjesztési forma. A hordozó praktikus kvalitásai elvitathatatlanok: tíz-tizenkét alkotás egyetlen guszta kis dobozba tömörül, így egyben megvásárolható, frappáns ajándékként is adható, a vásárlónak nem kell nagy táblákkal bajlódnia, viszont egy tucat mű boldog tulajdonosa lehet kb. egy festmény áráért. A doboz pedig nyitható és csukható, nemcsak praktikus, hanem esztétikus csupor is. Persze a Faur Zsófi - Ráday Galéria nemcsak az elegáns céges ajándékok egy új dimenzióját nyitotta meg (fel) Minyó Szert dobozaival. A hazai fotóművészeti piac ugyanis közel nem virágzik az őt megillető módon. Habár a magyar fotográfia nemzetközi viszonylatban is jelentős, és az egyik legpatinásabb múlttal rendelkező művészeti ág, a fotót itthon mégsem veszik, vagy ha igen, feleannyiért, mint külföldön. A fotográfia galériás szemmel is mostohagyermek, aminek enyhítéséért Faur Zsófi dobozokkal küzd. A sugallat egyébiránt a Paris Fotón érte a galériavezetőt, ahol bebizonyosodott, külföldön a doboz műfaj jól megy, érdemes hát itthon is kipróbálni.
 Baki Péter a megnyitón. foto: Tomai Károly |
Persze a doboz több mint egy praktikus, szalaggal könnyen átköthető, eladásösztönző csecse-becse. A műveket összekötő, új alkotás születik a doboz nyújtotta kapocs által. Minyó Szert Károly kézműves fotográfus, munkái minden esetben egyedi műtárgyak. A vászonra és fára nagyított képek esetében nem születnek egyforma alkotások, a hordozó anyag textúrája, a vele való játék és a fényérzékeny emulzió szándékoltan esetleges felvitele minden esetben új képi világot hoz létre. Az egyediség, a fotókon érződő manualitás és a festményszerű hangulat a festészet és a fotográfia határára lendíti Minyó Szert képeit.
A képek a dobozokban falapokon nyertek új életet. A köztük lapozgató érdeklődő intim viszonyba kerülhet a képekkel, a fotók (igaz, kesztyűben) tapinthatóak, matériájuk van, egyediek. Minyó Szert dobozai illeszkednek a galéria népszerűsítő célkitűzésébe, hiszen kézműves, egyedi tárgyakként a festményekhez hasonló autonómiát nyernek, ami a fotó esetében a reprodukálhatóság miatt csupán konszenzus eredményeként társítható egy műhöz.
Minyó Szert három dobozban összegezte munkáit. A BestBox a művész tizenkét, általa legfontosabbnak ítélt képét tartalmazza, amelyek jelentőségét tovább növeli, hogy a galéria falán nagyobb méretben és vászon felületen is megtekinthetőek – ez utóbbiak paramétereik miatt egész más alkotások, mint dobozbeli társaik. A BestBox az életére visszatekintő művész klasszikus, összegző válogatása. Olyan erőteljes szimbólumokat fog egybe, mint az üres asztalra felsorakoztatott kanalak, az önmagában álldogáló szék kontemplációja, a szomorú szemű kutya magánya vagy a víz alá merülő, a mélységet kutató gyerek képe. Mindegyik fotó (vagy nevezzük inkább fotó-festménynek) felfogható művészeti önarcképként, amely elmosódva, a fa és a fényérzékeny emulzió rücskös, ecsetnyomokkal barázdált felületén tűnik elő az anyagból.
Minyó kerékpárokhoz fűződő meghitt viszonyát tekintve nem véletlen, hogy a második doboz a BringaBox nevet viseli, és egy tucat, biciklivel kapcsolatos képet rejt. Minyó Szert egyik közkedvelt akciója a fénykerékpározás. A sportos művészeti akciót megnyitókon hajtja végre a művész, amikor is a közönség szeme láttára a kerékpár dinamós lámpájának fényével vetíti vászonra egy képét. A fotó témája voltaképp mindegy, a lényeg a kép megszületése, a labormunka izzadságos, kétkezi (kétlábi) munkája. ABringaBox így a BestBoxhoz hasonlóan összegzés. A védjegyként szolgáló kerékpár bukkan fel, ismét szimbolikus kompozíciókban: fékek, egymásra tekeredő láncok és sok öreg, klasszikus vonalú, magányosan elmélkedő bringa. Ugyanakkor itt is érezhető a már említett kézműves munka esetlegessége, a hordozó felület hangsúlyossága is.
 Balra: Faur Zsófi. foto: Tomai Károly |
Ezt a jellegzetességet a harmadik doboz, a FinnBox emeli ki a leginkább. Kissé meghökkentő a válogatás a másik két doboz mellett, hiszen ezeket a fotókat, legalábbis ami a negatjukat illeti, nem Minyó Szert készítette. Voltaképp azt sem tudjuk, ki kapta lencsevégre a bájos, ódon, skandináv jeleneteket, hiszen az anyag véletlenül került a kézműves fotográfushoz, aki feldolgozta a negatívokat, és sajátjává tette a talált képeket. A doboz anyaga jól mutatja, hogy Minyó Szert képei mennyire eltávolodnak a hagyományos fotográfiától. A kép megszületése ugyanis nem a negatív létrehozásához, hanem a hordozóra való nagyításhoz kötődik. A művészi munka nem ér véget az exponálással, hanem épp ott kezdődik. A FinnBox ennek a koncepciónak a legradikálisabb értelmezése: Minyó Szert el is hagyja az exponálás mozzanatát, és a labormunka kétkezi világában alkotja meg képeit. AFinnBox összeolvasható a másik két dobozzal, és így együttesen végképp fotográfia és festészet határára billentik az alkotó munkáit. Legjobb hát együtt mustrálni a három dobozt, hogy amit a művész lezárt, azt a közönség nyissa fel és meg az új értelmezések számára.
A kiállítás 2011. április 16-ig látogatható.