POLISZ et NATRURA
ArtPhoto Galéria
Kiállítás megnyitó, 2025. 02. 04.
Erő Zoltán építész
Kedves Vendégek, Kiállítók, Házigazdák!
Most aztán benne vagyunk a slamasztikában! Nem tudom, merre fogunk kijönni, de kezdjük el.
Polisz és Natura. A cím akkora nagy témát nyit ki, hogy percek alatt szétvetheti a vernisszázs beszélgetéseit. Óriási a téma, hiszen mindenkinek van gondolata a Város és a Természet együttéléséről. Juthat eszünkbe Angkor, ahol a természet évszázadok óta szövi át a korábbi várost, de van ennek frissebb példája a közelmúlt iparvárosainak természet hódítása (a Kisvakond esete), majd eldzsungelesedése kapcsán is. Eszünkbe juthatnak a városi zöld infrastruktura építés kapcsán születő legújabb vívmányok. Eszünkbe juthatnának más, kínálkozó párhuzamok is az épített és a természeti környezetről.
Azonban a mostani kiállítás képei nem adnak ilyen egyszerű megoldásokat.
A képek más irányba vitték el a gondolataimat: arra jutottam, hogy a strukturák jelenléte és kapcsolata érdekes vezérfonal lehet, amire felfűzhető a képek sora. Önmagában is érdekes, amikor a Város - azaz az épített környezet - különféle strukturákban jelenik meg. De önmagukban érdekesek a természeti strukturák is. És mindebből kifolyólag különösen érdekes ezek egymásra vetülése és összemetsződése is. Láthajuk ezt a brutalista épületrészleten, ahol a kép központi eleme a nyersbeton zsaluzódeszkájának faerezetű mintázata. De a buboréksátor strukturája is egyszerre természeti és épített. Akárcsak az Idő jelenléte is lehet a Természet strukturája. A camera obscurás „pin hole” felvételeken a Nap mozgása adja meg a kép szerkezetét – egy sörösdobozból vizsgálva a világot nem könnyű nyilatkozni a kopernikuszi világképről.
De van itt még valami! Ez pedig az építészek, városépítészek rajongása a strukturák iránt.
„A város nem fa”- írta Christopher Alexander építész-urbanista-filozófus 1965-ben. A címként megfogalmazott gondolat arra vonatkozott, hogy – szemben a fákkal, a legegyszerűbb elágazó strukturákkal, ahol a csomópontoknak csak a hierarchikus központok által szervezett módon vannak kapcsolataik – a Város hálózatosan szerveződik a „semi-lattice”-ok, ún. félhálók kapcsolatrendszerében. Aki érti, érti. Eszerint viszont a város egyfajta hálózatos struktura, ami ráadásul többféle hálóra épül: morfológiai rendszer, úthálózat, zöld hálózat, a társadalmi szolgáltatások és az együttműködés hálózatai, stb. vannak jelen. Nem véletlen, hogy Christopher Alexander másik könyve, a „Pattern Language” a jelhasználat alapjait kidolgozva lehetett a számítógépes architekturák, a software rendszerek fejlesztésének alaptézise. Persze, hol van az már? Régóta együttélünk mindezzel, anélkül, hogy észrevennénk.
Tudom, hogy nehéz ez a gondolatsor, de lássuk bele ezt is a kiállításba. Hiszen itt-ott felbukkannak a hálózatos biológiai strukturák éppúgy, ahogy az ember által épített szerkezetek strukturái is.
A kiállítást azzal ajánlom a kedves jelenlévők figyelmébe, hogy van még itt feladat. Kérem hogy a szervezőket ösztönözzék arra, hogy ebben a fő témában még további kiállítást, kiállításokat rakjanak össze számunkra.
Köszönöm a figyelmet.